A prosztata (dülmirigy) rosszindulatú daganata a második leggyakoribb oka a férfiak rákos halálozásnak. Az előfordulása az elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett. Hazánkban évente körülbelül 1500 férfi hal meg a megbetegedésben.

A KSH adatai szerint 1990-ben a prosztatarák okozta halálozások a tüdő-, a vastagbél-, végbél- és a gyomorrák után a negyedik helyen álltak, 2003-ban viszont már a harmadik helyre kerültek, a férfiaknál pedig ez a második leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedés. Előfordulása az életkorral növekszik, és jellemző rá a családi halmozódás is. A betegség az idős férfiak betegsége, 80-85 éves kor között jelentkezik leggyakrabban.

A betegség pontos oka nem ismert, hátterében több tényező szerepe is kimutatható. A genetikai okokra a halmozott családi előfordulás utal. Az első kromoszóma egyik génjének hibája kedvez a betegség kialakulásának. Az életkor az egyik legfontosabb rizikótényező, a korral nő a kockázat is.

A hormonális okokról sem szabad elfelejtkezni. Annyit már tudnak, hogy a tumor csak tesztoszteron jelenlétében tud kifejlődni és növekedni.

Az étkezési szokások szerepét bizonyítja, hogy a zsíros, rostokban szegény, sok vörös húst tartalmazó étrenden élők veszélyeztetettebbek.

A szexuális aktivitás szerepét is vizsgálják.

A prosztatarák a betegség korai stádiumában, amikor még sikerrel meggyógyítható, általában teljesen tünetmentes. A betegségre utaló korai tünetek nincsenek, ezért gyakran már csak az előrehaladott, teljes mértékben nem gyógyítható meg, csak kezelhető esetben figyelhetők meg.

Nemegyszer csak véletlenül, más betegségek, például jóindulatú prosztata-megnagyobbodás műtétet követő szövettani vizsgálatkor derül fény a megbetegedésre.

Ha vannak is tünetek, azok csak a korai stádium után mutatkoznak meg és nem jellemzőek a betegségre. A jóindulatú prosztata megnagyobbodásra jellemző elzáródásos és irritatív tünetek jelentkezhetnek, de sokkal gyorsabban rosszabbodnak, és gyógyszerekre nem vagy csak mérsékelten javulnak.

A prosztatarák további tünetei a szerv tömegének növekedése, a húgycső összenyomása miatt fellépő vizelési panaszok - gyakori vizelés, éjszakai vizelés, vizeletrekedés. Előfordulhatnak a daganatnak a húgycsőbe vagy a húgyhólyagba történő betöréséből adódó tünetek: véres ondó ürítése, vérvizelés, húgycsővérzés. Ha a daganat a környező szövetekbe is behatol, tompa, gáti, keresztcsonttáji, deréktáji fájdalmakat okozhat, illetve a felső húgyutak pangását, tágulatát hozhatja létre.

Előrehaladottabb, áttétes prosztatarák csontfájdalmakat, csonttöréseket, illetve a tumoros megbetegedésekre jellemző általános tüneteket - gyengeségérzést, fogyást, vérszegénységet - okozhatnak. Sokszor a reumásnak tűnő fájdalmak hátterében prosztatarák okozta csontáttétet diagnosztizálnak.

A betegség korai felismerésére az 50 év feletti férfiak rendszeres urológiai vizsgálata ad lehetőséget. A fizikális vizsgálat során az orvos a végbélen keresztül tapintja ki a dülmirigyet (végbélen keresztüli prosztata-tapintás - RDV (rektális digitális vizsgálat). A szövet keménysége, a prosztata egyenetlensége és asszimetriája daganat gyanúját veti fel, amit tűbiopszia elvégzésével tisztáznak. A szövettani eredmény a tumor típusát is megadja, feltéve, ha sikerült megfelelő helyről venni a szövetmintát. Téves negatív eredmény születhet ugyanis, ha a tűbiopsziával nem a jelenlévő, kóros szövetből vettek mintát. E lehetőség kizárására, a pontos diagnózis érdekében ún. transrectalis ultrahang-vizsgálat során a végbélbe vezetett ultrahang szondával segítik a prosztata-biopszia pontosságát, illetve daganat esetén meghatározzák a daganat helyét és kiterjedését.

Vérvétel nyomán meghatározzák a PSA-értéket (PSA=prosztata specifikus antigén, a prosztatadaganat sejtjei az ún. prosztata specifikus antigén -PSA- nevű fehérjét termelnek, ami a beteg véréből már akkor azonosíthatóvá válik, mikor a megbetegedés egyéb módszerekkel még nem diagnosztizálható), ami a korral és a prosztata méretével, illetve a betegség előrehaladottságával változik. 50 éves kor körül 4 ng/ml értékig normális. Katéter-viselés, gyulladás esetén az érték rák jelenléte nélkül is sokkal magasabb lehet, ezért a vizsgálati eredményeket együttes értékelésével állítják föl a pontos diagnózist.

Az általános klinikai, radiológiai és kiegészítő ultrahang-vizsgálatok a beteg általános állapotának megítéléséhez, távoli szervekben elhelyezkedő esetleges áttétek felderítéséhez szükségesek.

Mivel a prosztatarák leggyakrabban a csontokban ad áttétet, a csont-izotóp vizsgálat fontos kiegészítő diagnosztikai vizsgálat mind a gyógykezelés megkezdése előtt, mind a beteg sorsának továbbkövetése során. Radikális műtéti beavatkozás előtt mellkasröntgen vizsgálat is szükséges.

A nyirokcsomó biopszia célja, hogy felderítse a daganatsejteknek a nyirokutakon történő esetleges terjedését. Ez többféle (célzott tűbiopszia, laparoszkópos és nyílt műtéti) technikával történhet. Az eltávolított hengerformájú szövetminták alapos szövettani vizsgálata igazolja a rák jelenlétét.

A diagnózis megállapításakor a beteg további sorsának megítélése (prognózisa), illetve a kezelési terv felállítása szempontjából nagyon fontos annak ismerete, hogy a daganatsejtek túlhaladták-e a prosztata határát (tokját), valamint kimutathatók-e más szervekben is. A prosztatarák megítélésére úgynevezett TNM beosztás szerepel, melyet klinikai szempontból a következő stádiumok szerint alkalmaznak:

1.) I. stádium - nincsenek prosztatarák okozta tünetek. A daganat a prosztatán belül helyezkedik el, és vagy a jóindulatú prosztatanagyobbodás miatt végzett műtétnél, a szövettani vizsgálat során ismerik föl, vagy a magas PSA-érték miatt végzett prosztata-biopszia során diagnosztizálják. A daganatsejtek a prosztatának csak egy vagy néhány területén találhatók.

2.) II. stádium - emelkedett PSA-érték vagy fizikális vizsgálatnál tapintott elváltozás miatt végzett biopszia alkalmával ismerik fel, annak ellenére, hogy a daganatsejtek csak a prosztatán belül találhatók.

3.) III. stádium - a daganatsejtek túlhaladják a prosztata tokját és ráterjedhetnek a környező szervekre (az ondóhólyagot is beszűrhetik).

4.) IV. stádium - a ráksejtek ráterjedhetnek a nyirokcsomókra és/vagy a prosztatától távolabb elhelyezkedő szervekre vagy szövetekre, így a csontokra, májra, tüdőre.

A prosztata-daganat kezelése a betegség előrehaladottságától, a beteg korától, általános állapotától, várható életkilátásának idejétől és szándékától függ.

Korán felismert esetben, amikor a daganat a prosztatán belül helyezkedik el, a teljes gyógyulás a prosztata radikális műtéttel történő eltávolításától várható. Ennek során a prosztatát és az ondómirigyeket egészben veszik ki, és a környéki nyirokcsomókat is eltávolítják. Sikeres, időben való elvégzése esetén a beteg teljesen gyógyultnak minősíthető.

A nagy műtéti megterhelésre való tekintettel, jó általános állapotú betegeken végzik, akik várhatóan 10 vagy annál több évet élhetnek.

A műtét nagy felkészültséget igénylő beavatkozás, szövődményként magában rejti a vérvesztés, a későbbi vizelettartási nehézség és merevedési problémák lehetőségét. A férfi intimtorna ezeken a panaszokon sokat segíthet.

A szexuális életet főként a műtéti terápia befolyásolja kedvezőtlenül, ezért ha csak lehet, igyekeznek a beidegzést kímélő technikát választani.

Az elsődleges daganat és a kiújulások kezelésének egyik lehetősége a prosztata besugárzása, amely történhet külső vagy belső sugárforrásból.

A külső sugárforrásból történő besugárzás a műtétnél kevésbé megterhelő, így idősebb, 70 év feletti és nem jó általános állapotú betegeknek ajánlják. Ezzel a módszerrel a daganat eltávolítása nem lehetséges. A besugárzás a prosztata daganatos sejtjeit támadja, de hatással van a környező szövetekre is. A beavatkozás gyógyhatása jó, de későbbi következményei nagyon súlyosak is lehetnek, például a hólyagnak és végbélnek a besugárzás következtében kialakuló gyulladása, mely gyakori vizelést, székelést, csípő érzést okoz. Sajnos e panaszok már nem gyógyíthatók.

A belső sugárforrás lehet a besugárzandó területre behelyezett 50-70 parányi, 4-5 mm hosszú 125-ös jód izotópot tartalmazó kapszula vagy üresen felhelyezett és sugárzó anyaggal később feltöltött csövecske. A sugárforrás felhelyezése rövid, egyórás narkózisban ambulánsan is elvégezhető. Előnye, hogy a tumorsejteket pusztító sugárzást a kezelés néhány hónapos időtartamára úgy tudják adagolni, hogy az közvetlenül a beteg szövetet éri, az egészséges szövetek sokkal kevésbé károsodnak, mint a külső besugárzás esetén.

Előrehaladottabb esetben, amikor nagy valószínűséggel a daganat már elérte a prosztata szélét, a beteg idősebb korú, vagy sebészi és sugárkezelésbe nem egyezik bele, a tesztoszteron-szint csökkentése javasolt. Ezt injekcióval vagy tablettával, esetleg ezek kombinációjával lehet elérni (kémiai kasztráció, antiandrogén vagy teljes androgén-blokád). Hormon rezisztens esetekben, továbbá távoli áttétek mellett a citosztatikus gyógyszeres kezelés (infúzióban és/vagy tablettában) jön szóba.

Hasonló eredmény érhető el a herék eltávolításával (fizikai kasztrációval).

A kezelés megválasztása a beteg korától, általános erőnlététől, valamint a tumor stádiumától függ. A műtéti és belső sugárforrással történő besugárzásos terápiát többnyire 70 évnél fiatalabb betegeknél alkalmazzák.

A betegség követése, a meghatározott időközönként történő kontrollvizsgálat (PSA, RDV) rendkívül fontos, jelezheti ugyanis a betegség aktivizálódását vagy biológiai tulajdonságainak megváltozását, és így időben lehet változtatni a kezelésen.

Minél korábbi stádiumban fedezik fel a prosztata daganatos megbetegedését, annál nagyobb biztonsággal gyógyítható. Ezért különös jelentősége van a legkisebb gyanú esetén is a kivizsgálást követő korai felismerésnek. A prosztatarák gyakoriságára és a korai felismerés jelentőségére való tekintettel ajánlják a rendszeres urológiai ellenőrzést: azoknál, akiknél a családban prosztatarákos megbetegedés előfordult, 45 éves kor felett, a többieknél pedig 50 éves kor felett évente javasolják az időbeli diagnózist lehetővé tevő vizsgálatok elvégzését.

A betegség korai felismerését a fizikális vizsgálat és a daganatos megbetegedések esetén a vérbe kerülő, ún. tumormarkerek kimutatása teszi lehetővé (PSA-vizsgálat).

A prosztata hátsó felszínének a végbél felől történő megtapintása során felismerhetők azok az elváltozások (pl. tömött izolált csomó) melyek daganatos elváltozás gyanúját kelthetik. Mivel a prosztatarák az esetek többségében a perifériás lebenyben képződik, a fizikális vizsgálat alkalmával, kis, egyéb tünetet még nem okozó elváltozások is tapinthatók. A vizsgálat a beteg számára csak csekély kellemetlenséggel jár.

A prosztatarák korai felismerés mellett a gyógyítható, illetve jól kezelhető daganatféleségek közé sorolható. A középkorú, tünetmentes férfiak számára a rendszeres urológiai vizsgálaton (szűrésen) való részvétel az egyetlen módja annak, hogy korai, gyógyítható esetek kerüljenek felszínre. Ráadásul a szűrés során más elváltozásokra, egyéb betegségekre is fény derülhet.

A beteg sorsa szempontjából döntő a gondozáson való részvétel, melynek fő eleme a meghatározott időközönként történő kontrollvizsgálat. A PSA-érték változása jelezheti ugyanis a betegség aktivizálódását, esetleges kiújulását vagy biológiai tulajdonságainak megváltozását, mely évek során, jól beállított kezelés mellett is bekövetkezhet. Ilyenkor a kezelési stratégia megváltoztatásával ismét teljes remisszió érhető el.